Ha múmiák szó elhangzik, sokan az egyiptomi kultuszra gondolnak, de valójában a világban, rengeteg féle múmia található. Ezt hivatott bemutatni a most Magyarországra érkező A világ múmiái kiállítás is, amelyen én is ott voltam. Nézzük meg, mit is láttam a kiállításon…

Helyszín, a beléptetés, és egyéb csacskaságok

A helyszíne a kiállításnak a Király utcában található, a Deák tértől nem messze. A helyszín optimális, hiszen viszonylag központi helyen van. Előző alkalommal ezen a helyen a BODY kiállítást lehetett látni.

A kiállítást messziről is lehet látni, jól ki van plakátolva, nem lehet eltéveszteni a helyet, maximum azt, hogy hol mész be, ugyanis két bejárat van: a jeggyel rendelkezők és nem rendelkezők, de az ottani biztonsági őrök ebben is készségesen segítenek. Ha beléptünk, jegyvásárlás után jöhet a ruhatár, ezután pedig kapunk egy gyors eligazítást, illetve egy kis rejtvényt.

Rögtön, ha a lépcsőn lemegyünk kapunk egy fülhöz rakható audio guide-ot. Érdekes volt, mert nem sokkal több információt mond el, mint amit olvashatunk, inkább arra szolgál, hogy gyorsabban, kiállítási szövegek olvasási nélkül is végig tudj menni a termeken. Ez alapvetően pozitívum a gyereknél, illetve a látássérült személyeknél, de nekem egy kicsit túlzás volt, hogy mindenképpen kaptunk egyet, miközben annyi információ többletet nem ad, hogy aktívan használjam. A másik furcsaság (mert probléma azért nem volt) hogy nem fülest kaptunk, amit csak az adott illető hall, hanem ezt a készüléket, amit a fülhöz kell rakni. Bár azt hittem, zavaró lesz, de alapvetően nem az, nem annyira hangos, hogy a másikat ez zavarhatná.

 

Mi is történik a kiállításon?

A kiállítás több részre van osztva, hogy megismerhessük minden oldalról a múmiákat. Először a temetkezésről láthatunk érdekes információkat, majd a múmiák kialakulásáról, ezután végigvesszük a kultúrkörök múmiát, majd pedig jöhet a MUMAB, modern kor múmiái, és legvégül a hallottakhoz kötődő ünnepek.

Már ebből is látszik, hogy nem csak arról van szó, hogy megnézzük az egyiptomi fáraók múmiáit, hanem valami sokkal többről. Nem is csak történelmi tényeket sorol fel egymás után, ami valljuk be, lehet, hogy unalmas lenne még nekem is, hanem megpróbálja megmutatni a nagy egészet, hogy egyes dolgok hogyan függnek össze. kultúrköröket láthatunk, néhol akár mesébe illő (de valós) történeteket, amiket érdemes olvasni, és amiktől egy kicsit többet fogunk tudni a világról.

A kiállítás nem csak a történettel foglalkozik: meghatározzuk a múmiák fogalmát, biológiailag láthatjuk, hogyan alakulnak ki, megérthetjük, hogyan jöttek rá a régmúlt személyek arra, hogyan csinálhatnak mesterséges múmiát, és láthatjuk, ezt a különféle kultúrkörök hogyan alkalmazták. Sőt, a múmiák felhasználást is részletezik, hiszen azt hitted, hogy azok csak holtak befáslizva? Hát nem!

Bár volt olyan elem, amit valószínűleg így vagy úgy azért láthattunk, vagy akár ismerhetjük is, de a legtöbb kiállítási darab számomra új volt, és teljesen ismeretlen. Voltak borzasztóan megdöbbentő dolgok, amiktől leesett az állam, és kicsit úgy éreztem, ez kell is ahhoz, hogy a kiállítást úgy hagyjam el: igenis, itt is tanultam valamit.

Ami a nagyon nagy különlegessége a kiállításnak, hogy egy része a váci múmiákról is szól. Az, hogy egy nem magyar kiállításba beleraktak magyar elemet is, sokkal közelibbé tehette a kiállítást a látogatók számára. Valahogy úgy érezhettük, igen, ez tényleg érdekes, tényleg bárhol megtörténhet, és igen, nekünk is van mit mutatni a világ felé.

 

Hogyan mutatja meg mindezt a kiállítás?

A kiállítás rengeteg apró összetevőből áll, ami együttesen eredményez egy nagy egész érzését. Először is kapunk egy audio guide-ot, amely az adott termen vezet végig. Amit ott hallhatunk, az legtöbbször ki van írva a nagyobb táblákra is, amiknek a lényege, hogy elmondja az adott teremben lévő tényeket. Ez a kettő egymással összefügg, de nem ugyanazt mondja.

A kiállítás egyetlen, de annál nagyobb negatívuma a kiállításon látható táblák magyar verziója volt. A fordítás több helyen is hagyott kívánnivalót maga után, és bár ciki volt, de a párom fordította le nekem a nem mindig érthető dolgokat. Ilyen volt például múmiák kialakulását részletező leírás, ahol pont a lényeg maradt ki, vagy a legvégén az ünnepeknél az afrikai részen konkrétan egy fél mondat (mondat közben!) kimaradt. Máskor ugyanazt a kifejezést kétféleképpen is fordították (múmiabatyu és kosármúmia) én meg nem értettem, miért nem látom a múmiabatyut, miközben a terem közepén tök random ott van a kosármúmia.  Ez szerintem (a legtöbbje) figyelmetlenség, amit jó lenne, ha a kiállítás szervezői javítanának, hogy az élmény teljes, és problémamentes legyen.

A fő, amiért az ember egy ilyen kiállításba eljön, az a kiállítási tárgy, és nem okoz csalódást ez sem. Maga a kiállítási tárgyak borzasztóan sokan vannak, és még annál is különlegesebbek, sokfélébbek. Érdekesség, hogy bár borzasztóan sok múmia kap helyet a kiállításon, de mivel a kultúrkörökkel, és egymás más tényezőkkel is foglalkoznak, így nem csak a múmiák lesznek a kiállítási tárgyak, így tényleg érdekes, és változatos lesz mindenki számára a kiállítás. Nekem az egyik kedvenc részem a múmiák meghatározása, és érdekes volt gépeket látni, amikkel vizsgálják a holttesteket.

Mindezek mellett pedig különféle filmeket is láthatunk, amelyek a kiállítási tárgyak mellett segítenek elmélyíteni a tudásunkat a témával kapcsolatban. A filmek hossza változó, van, ami körülbelül tíz perces, más film lehet egy-két perces is. Nem mindegyiket érdemes végigülni, de van, amelyikre érdemes rászánni az időt, mert sok érdekes információval lehetünk gazdagabbak. Bár a filmek anyaga többször megjelenik a falakon és a kiállítás tárgyak is ezek, néhol a film ennél több információval is gazdagodhatunk.

 

Gyerekbarát, avagy nem gyerekbarát?

Ha kiállítást nézek meg, nagyon gyorsan jönnek az olyan kérdések a szülőktől, hogy a gyereknek nem túl ártalmas –e, érteni fogja e, és hogy nem –e túl unalmas. Nos, erre azt kell, hogy mondjam: nem, egyáltalán nem unalmas, de a kiállítás szervezői mindenre gondoltak.

A kiállításon külön van olyan táblák, amik a gyerekeknek szólnak, az ő nyelvükön mesélik el azokat a tényeket, amelyeket mi is olvashatunk. Ez néhol picit egyszerűbb, de maga a fogalom és a tudás tartalma megmarad, így ők is bőven élvezhetik a kiállítást. Ha a gyerekek nem szeretnek olvasni, akkor pedig használhatják az audio guide-ot is, mely csak mesél, nekik pedig csak figyelni kell.

Ez még talán annyira nem is lenne különleges, de mint azt már említettem, ahogy bejövünk, kapunk egy kis rejtvényt is. Ez a Kalandor Program, aminek a lényege, hogy egy keresztvényt kitöltve a gyerekek ne csak nézzék a kiállítást, de meg is értsék, hiszen kérdésekre kell válaszolniuk. Ez nálunk is bevált, hiszen amit rejtvény miatt kerestünk ki direkt, az sokkal aktívabb tudás maradt, mint általában a többi. Érdemes a gyerekkel is kis időt szánni erre, borzasztóan vicces és élmény dús lesz mind a gyereknek, mind a szülőnek.

 

Érdemes menni?

Ha valaki rákérdezne, érdemes –e megnézni a kiállítást, azonnal mondanám: igen! Az én elvárásaimat bőven megugrotta, egyszerűen rengeteg mindenről szó esik, és nem csak látványos, de érdekes információkat is megtudhatunk a témában. Ez olyan kiállítás, amit az ovisoktól elkezdve a nagyszülőkig mindenki élvezni fog, és valószínűleg mindenkinek más aspektusa fog tetszeni.

Ha kedvet kaptatok hozzá, akkor itt nézhetitek meg a honlapot, ha pedig jegyet is vennétek, akkor azt itt és itt tehetitek meg.