A mesék színesek és változatosak, de azért néhány elem mindig közös benne: a mesei hármas, a király meg a varázsló megjelenése, vagy a boldog vég. De mi van akkor, ha valaki átdolgozza ezt az egészet, és valami sokkal izgalmasabbat kapunk helyette? Nos On Sai megírta, én pedig elolvastam.

A történetünk kezdetén Ribike, a tolvaj lány gyíkká változik, Alder pedig próbatételeket kell kiállnia, hogy megkapja a trónt. Mindketten szerencsétlenül járnak, de a nagy találkozásnak hála, mindkettőjüknek, de főleg Aldernek lesz könnyebb a dolga. A két szereplő segíti egymást: Alder meleget ad Ribikének, és szexi felsőtestét hagyja szabadon, míg Ribike segíti kiállni azokat a bizonyos próbákat, amelyeket Ottomán király ad a fiainak. De mi lehet ebben a furcsa?

Az egész történet tele van félreértésekkel, mint ahogy Alder nem gondolja, hogy Ribike nő, Ribike pedig igenis gondolja, hogy ő nő, ha pedig ezt nem is számítjuk, milyen furcsa is lehet egy gyík, aki egy emberen (egy hercegen!) fekszik. És még beszél is! De persze a család nőügyekben elképzelhetetlenül bolondos, senki se veszi észre szíve nagy szerelmét, bár talán az is az okok közé tartozhat, hogy férfiak. De hát ki tudja igazán ezt eldönteni?

A karakterek is zseniálisak, hiszen ilyen szereplőkkel nem mindenhol találkozni: Wox, a kigyúrt és jól kinéző, fehér szakáll nélküli varázsló, Ribike a béka helyett gyíkalakban lévő belevaló lány. Mégis a karakterek olyanok, amelyekkel a valós életben is találkozhatunk: esendőek. Hiszen mindenki lehet szerelmes, ahogy egy kicsit önző is, vagy félénk elmondani az igazat. Talán ettől is lett olyan jó ez a novella.

A novella írásmódja is olyan, amelyet élvezet olvasni. Már a cím is sokat sejtet, hiszen a varázsló inkább mesés, míg az, hogy a beszólni ige van benne, modernebb vonalakat jelent. A novella alapja pedig a mesék, és modernitás keveredése, amitől ez az egész valami új lesz, kívülről nézve talán egy humoros, romantikus írás, mégis a hagyományok is meg vannak benne tartva, amitől lesz egy formája, és ami kicsit eligazodni, hogy mire is számíthatunk. A cím kicsit mutat arra is, hogy ez egyáltalán nem komoly alkotás, megmutatja, mennyire vicces helyzetek is történhetnek.

A novella több formában is megjelent: hangos könyvben meghallgatható itt. A hangos könyv különlegessége, hogy nem csak a szöveggel, de a hangokkal is játszik a felolvasó, emiatt megvan egy különleges hatása. Sokaknak nem tetszik a hangos könyv felolvasása, hiszen a hang teljesen idegen, magas. Ha valaki tudja magáról, hogy nem szereti a hangos könyveket, annak ezt nem ajánlanám. A novella nyomtatott formában On Sai: Esővágy című novellagyűjteményébe is bekerült, ahol a novella előtt egy gyönyörű gyíkos rajzot is megszemlélhetünk. Egyszerűen lenyűgöző.

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket a novella iránt, ha pedig mégsem, akkor néhány idézetet emelnék ki, hátha az író szava meggyőzőbb, mint az enyém.

 

„Nyomatékosításul még le is pottyantam a lóról, és ott feküdtem a porban, kellően szemléltetve, hogy én szegény haldoklom. Ám ez a gaz Alder oda sem jött hozzám. Az égre nézett, meg a sötétedő erdőre, és nekiállt tüzet rakni. Hiába eresztettem meg egy-egy halódó jajt, a füle botját sem mozgatta. Sőt, mintha jól szórakozott volna az istenadta!

- Meg fogsz fagyni Ribi! – mondta, mikor már javában ropogott a tűz.

- Érdekel is az téged! – morogtam sértetten, mert tényleg átkozottul hideg volt. De hát hogy hagyattam volna abba a haldoklást? „

 

"– Erős kétségeim vannak kijelentésed igazságtartalmát illetően.
Azannya! Ilyen szépen még sose mondták, hogy hazudsz, ócska ribanc."

 

"– Wox? Ő sose tenne ilyesmit - jelentette ki méltóságteljesen. Ennyivel le is zárta a beszélgetést, és az erdőszélen várakozó hátashoz indult.
Leugrottam a patak menti kőről, és utána szaladtam.
– Az a gladiátorba oltott barom jól kibabrált velem! Már a kinézete is törvénytelen! Egy varázsló legyen fehér szakállú vén csont, különben honnét tudja az aljanép, hogy ki a csoda? Pár nyamvadt bogyóért…"