A tinédzserkor a legnehezebb életszakasz az ember életében: minden zavaros, az emberek elvárják, hogy normális legyél, de közben annyi minden történik, és azt se tudod, mi lesz veled.  Ha pedig pont ilyenkor veszíted el a számodra legfontosabb embert, akkor az egész még bonyolultabbá válik. Pont úgy, mint Gabinak.

Gabi élete sosem volt felhőtlen, de a nagypapája elvesztése után a fájdalom, amit érez túl sok, hogy egyedül megbirkózzon vele. Egy véletlen során észreveszi, hogy a fájdalom a benne dúló stresszt enyhíti. Hamarosan a borotvapengéhez nyúl, hogy a benne lévő problémákat feldolgozza, miközben megtudjuk, mit is él át az egész közben.

A gyász bármilyen korban borzalmasan stresszt jelent, hiszen egy szerettünk elvesztése nagyon komoly dolog. Sok gyereknél, sőt akár felnőtteknél is kialakulhat az „én vagyok az oka” komplexusnak, amikor bármi is történik, ha ő ott lett volna, ha ő tud segíteni, ha ő nem ment volna akárhova, akkor nem halt volna meg a szeretett személyünk. Gabinak is ezt kell átérezni, és tudatosítani magában, hogy nem az ő hibája, mégis ez borzasztóan nehéz, és hosszú feladat, amit az önbántalmazással próbál megoldani.

A könyv legnagyobb erénye, hogy az önbántalmazásról szól, de mégis máshogy, mint az eddig gondoltunk. A legtöbb embernek a fejében az él, hogy ilyenkor a környezetünket szeretnénk felhívni azzal, ha bántjuk magunkat. Bár ilyen történet is van benne, de az nem Gabié, és ott is látszik, hogy többről van szó, mint figyelemfelhívásról. Nagyon érdekes, hogy ezt a történetet is láthatjuk, hogy hogyan alakult az egész, mit gondolnak róla mások, és mi történt vele most. Az pedig külön érdekes, hogy Gabi hogyan reagál az egészre, még úgy is, hogy nem teljesen azonosul vele, a vagdosós lánnyal.

Gabi reálisan írja az érzéseit, úgy, hogy te is ott tudsz lenni vele a fürdőszobában és átérzed, mi történik vele. Érdekes, hogy Gabi bár mennyire népszerű és menő, ő ezt egyrészt nem veszi észre, másrészt emiatt zárkózottá válik. Bár mindenkivel elbeszélget, mégis kevesekkel tud úgy igazán beszélni, mint ahogyan egy ilyen helyzetben lenni kellene. A szüleire nem számíthat, barátnője előtt nem akarja felfedni a titkait, így pedig egyedül marad a gyásszal, és minden érzelemmel, ami gyötri őt.

A történet két szálon fut: a jelenben, ahol Gabi fájdalmát élhetjük át, és mindennapjait, és a múltban, ahol a nagypapa történetére derül fény. Én utóbbit nagyon szerettem, hiszen Gabi érzéseinek megértéséhez tudni kell a múltat is. Még az utolsó oldalakon is új dolgok fognak kiderülni, ami felteszi majd az i-re a pontot. Ez a múltbéli szál kicsit krimis jellegű is: mindig megtudunk valamit, de kíváncsiak vagyunk, mi lesz a következő információ, így derülve ki egyre több és több információ a múltból.

A mellékszálakat sokkal jobban tetszettek, mint a fő szál az önbántalmazás, hiszen az adja meg az igazán átérezhető érzést az egésznek. Az egyik ilyen téma a szülők és a gyerekek viszonya, és itt aztán tényleg mindenféle helyzetet láthatunk: láthatjuk Gabi szüleit, az anyát, aki tinédzserkorában szülte meg gyerekét, miközben neki is problémái voltak a szüleivel. Gabi anyja egyrészről ellenszenves, másrészről az ő története túlságosa szomorú, hiszen még ő se nőtt fel egészen, akármennyire is dolgozik, és neveli a gyerekét, arról nem is beszélve, hogy a gyerekkorában történt dolgokon még mindig nem tudta túltenni magát. Szomorú, hogy ennyire a gyerekkori fájdalmak határozzák meg a személyiségét, de az is, hogy még nem igazán tudja, hogy mit is kezdjen a lányával. Vagy inkább olyannak szeretné látni, mint saját maga, de ez nem sikerülhet a lánya makacssága mellett. Emellett pedig a munka legtöbb idejét lefoglalja, így azt a gondoskodást és szeretetet Gabi sosem kaphatja meg, mint amit kellene.

 

 

Az elfoglalt szülőkből pedig csak úgy burjánzik a könyv, hiszen Freddie anyukája is elfoglalt üzletasszony, így gyakorlatilag észre se veszi a fiát, vagy ha mégis, a pénzével fizeti le azt. Az a rész, amikor Freddie szervezi a bulit, túl sokat mond el a kapcsolatukról, hiszen azért csinálja az egészet, és azért akarja szétverni a házat, hogy felfigyeljen rá az anyukája. Ennél szomorúbb dolog pedig kevés van, mégis a való életben egyre gyakoribb helyzet. Ha pedig a szülő nem foglalkozik a gyerekkel és eltávolodnak egymástól, a problémákat is mással kell az embernek megosztania. Más fogja a szülő szerepet is betölteni (mint Gabiéknál a nagypapa), ez pedig elég szomorú lehet mind a szülőre, mind a gyerekre nézve is.

Gabi családjához visszatérve a nagymamájának sem volt könnyű dolga, hiszen szülés utáni depresszióban szenvedett, amiből nem volt számára kiút, vagy ha volt, ő azt nem látta, hiszen ilyen a depresszió. A nagypapájának pedig annyira sem lehetett könnyű, hiszen a feleségét vesztette el, Van, amikor egy tényező sokkal nehezebb helyzetbe sodor minket, mint az a külső szemlélők elgondolják, az egyik ilyen pedig a szerelmünk (és Gabi nagypapájánál kijelenthető: a másik felünk) elvesztése. Ilyenkor nehéz feldolgozni ezt a sokkot is, és sok ember ebben is összeroppan, így nem tud szülőként is helyt állni. Ezt a szituációt sem lehet megítélni, hogy a ki a jó és a ki a rossz benne, hiszen csak nézőpont kérdése, de mindkét (vagy több) félnek nehéz emiatt a sorsa.

Gabi nagypapája ezért lett alkoholista, hiszen egyedül nem volt képes feldolgozni ezt a mérhetetlen fájdalmat. Nagyon érdekes, hogy az egyes emberek hogyan viszonyulnak egy alkoholista személyhez: ebben a történetben az egyetlen, aki segíteni szeretett volna, az Gabi volt, hiszen szerette a nagyapját, mivel az gyerekkorában foglalkozott vele. A többiek, Gabi szülei, vagy a körülette lévő személyek, meg se próbáltak őt megérteni, segíteni neki, és így szegény a fájdalmát nem volt képes feldolgozni, és visszaállni a normális élethez. Ahogy a történetet olvastam, egyre jobban tudtam sajnálni a nagypapát, akármennyire is az alkohol függésében tud csak élni.

Rengeteg nagyon borús dolgot írtam le, de tudni kell, hogyha nem is vidám, de egyáltalán nem szomorú ez a könyv. Nagyon gördülékenyen lehet olvasni, hiszen tinédzser nyelven íródott, ami segíthet a Gabihoz hasonló tiniknek is abban, hogy ne kerüljenek ilyen helyzetbe, vagy hogyan kerüljenek ki belőle. A könyv nem lesz szomorkás, hiszen a nehéz témákat ellensúlyozza a napfény és a gördeszka pálya, ahol Gabi gyakorol. Valahogy ez az egyszerű dolog, a sport, annyira fel tudja dobni a regényt, és annyira élvezetessé tudja tenni az olvasását. No meg azért is, hiszen Gabinak is van valami, amit szeret csinálni, és így egy kis reményt is ad az embernek a sok-sok probléma közepette.

Ha pedig mindez nem lenne elég, ez valójában egy romantikus könyv is: nem sok romantikus szál van benne, azt hiszem, a fiúk is bátran olvashatják még emiatt, mégis ott van, és Gabi talán ezért is küzd még. Egy kapcsolatért, egy rendes fiúért, aki tetszik neki, és egy kis boldogságért.

Ha valami tanulsága van ennek a könyvnek, akkor az mindenképpen az, hogy beszélgess a másikkal, és próbáld megérteni az ő problémáját is. Sokszor a legtöbb bajt ezzel is meg lehet előzni, ha pedig megtörtént, akkor könnyebb megoldani, ha van valaki, akinek az ember elmondhatja, mi nyomja a lelkét. Remélem sok tinédzserkorú sráchoz és lányhoz el fog jutni, akinek hasonló gondjaik vannak. Vagy ha nem nekik, akkor a barátaiknak… Mindkét esetben sokat segít a könyv.